Búcsú régi kollégánktól, Dr. Ujhelyi Margittól (1937-2025)
Vasas Lívia
„A jó emberek elmúlnak; az istenfélők gyakran idő előtt meghalnak. De úgy tűnik, senkit sem érdekel, vagy nem csodálkozik, hogy miért. Úgy tűnik, senki sem érti, hogy Isten megvédi őket az eljövendő gonosztól. Mert azok, akik az istenfélő ösvényeket követik, békében nyugszanak, amikor meghalnak.” (Ézsaiás 57:1-2, NLT)
Nehéz szívvel búcsúzom a közelmúltban elhunyt, régi könyvtáros kolléganőnktől, Dr. Ujhelyi Margittól.
Margit életének minden pillanata tükrözte azt az elkötelezettséget, precizitást, amellyel mindig végezte munkáját, és amellyel mindannyiunk szívében mély nyomot hagyott.
1937-ben született egy olyan szerető családba, ahol a béke, megértés és a természet iránti tisztelet uralkodott. Édesapja, egy igazi polihisztor, természettudós és kémia doktor volt, nemcsak tudományos pályáján ért el sikereket, hanem szoros kapcsolatot ápolt a családjával is. Ő tanította meg Margitot a természet csodáira, és olyan értékeket közvetített, amelyek egész életére hatással voltak.
Margit a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett fogorvosi diplomát, és aktívan praktizált is ezen a területen. Azonban, mint sokan mások, ő is megtalálta a hivatását egy másik, számára szintén rendkívül fontos világban: a könyvek és az információ világában. A családi háttér és a könyvek iránti szeretet késztette őt arra, hogy a könyvtárszakot is elvégezze, és az orvosi könyvtári területen folytassa pályafutását.
A múlt század végén, 1972 áprilisában, 35 évesen csatlakozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Központi Könyvtárához. Abban az időben a könyvtár csapata mindössze 10-12 főből állt, köztük orvosok, könyvtárosok és raktárosok dolgoztak szoros együttműködésben. A könyvtárközi kölcsönzés rendkívül fontos és összetett feladatot jelentett, és Margit ebben a szerepben kiemelkedett. Az egyedülálló könyv- és folyóirat-állományt ismerni kellett, az igények hatalmasak voltak: gyakran a kéréseket hiányosan küldték be, nehéz volt a kért dokumentum beazonosítása, majd pedig a kért forrás azonosítása a különböző helyeken lévő raktárakban, az évenként kiadott lelőhelyjegyzékékben. Margit és kollégái azonban mindig precízen, türelemmel végezték el a munkájukat, hogy biztosítsák a szükséges anyagokat az orvosi közösség számára.
Margit élete nemcsak a könyvek körül forgott. A munkáján túl személyisége, barátságos természete és nyugodt beszédmódja, az emberek iránti tisztelete mindennapjaink része volt.
A beszélgetések során szívesen osztotta meg családja és édesapja történeteit, beleértve a hatalmas rovargyűjteménnyel kapcsolatos munkákat, a gyűjteménnyel kapcsolatos törődést, mely gyűjtemény később a Természettudományi Múzeumba került. Őszinte érdeklődése és szeretete a tudományok iránt soha nem hagyott alább, és ez az elkötelezettség mindenkiben nagy tiszteletet váltott ki.
1990-ben Margit átment dolgozni a MEDINFO-ba, ahol szintén könyvtárközi kölcsönzéssel foglalkozott, és a nyugdíjazásáig ott tevékenykedett. Édesapja halála után, 1996-tól egyedül élt a Boráros téri lakásban, és mindig igyekezett rendet és nyugalmat tartani környezetében, miközben megtartotta a család iránti mély kötődését.
A kapcsolatunk sosem szűnt meg, és Margit élete során mindig aktívan részt vett a könyvtári eseményeken. Szívesen látogatott el az Információ Medicata konferenciákra, valamint az évenkénti Ádventi nyugdíjas találkozókra, ahol mindig elegánsan, tiszteletteljesen jelent meg. Megjelenése és viselkedése a régi korok udvariasságát idézte, amikor az emberek tiszteletet adtak egymásnak, akár az öltözködésükben is.
Margit kedves, barátságos természete és nyugodt beszédmódja mindannyiunk számára emlékezetes maradt. Gyakran beszélt arról, hogyan telnek a napjai, hogyan ápolja szoros kapcsolatát a rokonaival, és hogyan talál örömöt a család minden tagjában, még a legkisebbekben is. Minden nap délután zenét hallgatott, vasárnaponként pedig a Mikszáth téri könyvtár melletti Jézus Szíve Jezsuita Templomba járt. Ezek a pillanatok nemcsak számára voltak fontosak, hanem mindannyiunknak példát mutattak, hogy miként élhetünk gazdag, teljes életet, hogyan találjuk meg a mindennapokban az élet kis örömeit.
Ma búcsúzunk egy kedves kollégától, aki példát mutatott számunkra a munkájában, a személyiségében és az élet minden apró részletében. A nyugodt, alázatos, de mindig figyelmes hozzáállásával örökre emlékezetes marad.
Nyugodjál békében, Margit!
❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖
